In memoriam Gábor L. Molnár (1947-2003)

Molnar L. Gabor

A hazai és a nemzetközi fizikusközösség mély megdöbbenéssel értesült arról, hogy január 6-án, alkotó ereje teljében, rövid, súlyos betegség után 56 éves korában hirtelen elhunyt Molnár Gábor, a kísérleti magfizikusok középgenerációjának egyik kiemelkedő egyénisége, az MTA IKI Nukleáris Kutatások Osztályának vezetője. Az Intézet saját halottjának tekintette, a gyászszertartáson rokonai, kollégái, munkatársai és ismerősei búcsúztatták el.

A szekszárdi születésű kutató 1973-ban szerzett fizikusi diplomát a moszkvai Lomonoszov Egyetem Fizikai Karán. 1973-1976 között a KFKI Szilárdtestfizikai Kutató Intézetének doktori ösztöndíjasaként a szilárdtestfizika kutatása terén bontogatta szárnyait. A dielektromos relaxáció vizsgálata nematikus folyadékkristály rendszerben című doktori disszertációját 1976-ban védte meg.

1977-ben kutatási területet váltott, és az MTA Izotópkutató Intézetében atommagok rugalmatlan fotonszórásának kísérleti vizsgálatával kezdett foglalkozni a KFKI Kutatóreaktora mellett. Egy, a Kurcsatov Intézetben tett látogatás irányította figyelmét a rugalmatlan neutronszórást követő γ-sugárzás spektroszkópiájára, amely az atommagok szerkezete vizsgálatának igen hatékony eszköze. Ekkor fogott hozzá egy alkalmas kísérleti berendezés felépítéséhez a KFKI kutatóreaktorának neutronnyalábjánál. Vizsgálatai célja a molibdén egyes páros tömegszámú izotópjainak tanulmányozása volt, különös tekintettel azok szerkezetének fizikai modelljeire.

Ebben az időben, a 80-as évek legelején ismerkedett meg az atommagszerkezet algebrai modellezésének módszerével, amikor annak reneszánsza fokozatosan kiteljesedett. A Francesco Iachello professzor körül kialakuló lelkes csapatnak lett tagja, mely a magfizikai adatokat főként szimmetriákra alapozott megfontolásokkal értelmezte. Az atommagok vibrációs és rotációs (ún. kollektív) állapotainak tárgyalása a csoportelmélet nyelvén újrafogalmazva ekkoriban igazi áttörést és megújhodást hozott a hagyományos magspektroszkópiai vizsgálatokban. Az 1982-ben Michelangelo Sambataróval közösen közölt cikkük a proton-neutron szabadsági fokok és a konfigurációkeveredés jelentőségét olyan módon tárta fel, hogy az összefoglalók és kézikönyvek által sűrűn idézett iskolapéldává lett. Talán még ennél is nagyobb jelentőségű azonban a hazai fizika szempontjából az a körülmény, hogy későbbi kísérleti munkáik során, melyet az Izotópkutató Intézetben munkatársaival végzett, ezt a szemléletmódot meghonosította. Ismert és aktív tagja lett a magspektroszkópusok és szerkezeti modellisták új nemzedékének, és úttörő szerepet játszott abban, hogy a hazai kutatások is csatlakozzanak ehhez az új áramlathoz.

1983-ban védte meg Az átmeneti magszerkezet vizsgálata páros Mo-izotópokban című kandidátusi disszertációját és lett a témakör egyik nemzetközileg is elismert kutatója. A KFKI kutatóreaktorának 1986-ban kezdődött felújítása egy időre korlátozta a hazai kutatási lehetőségeket, azonban Molnár Gábor ekkorra már széles körű nemzetközi szakmai kapcsolatokat épített ki többek között a Kentucky Egyetem Van de Graaff gyorsítójánál működő, (n,n'γ) reakcióval foglalkozó csoporttal. Ez a kapcsolat tartotta fenn a kutatások folyamatosságát, mivel több mint egy évtizeden át lehetőséget adott a színvonalas kísérleti munkára.

1985-1990 között Molnár Gábor a Kentucky Egyetem, a Brookhaven Nemzeti Laboratórium, majd a jülichi Magkutató Intézet (KFA) vendégkutatója, illetve professzoraként külföldön dolgozott, míg munkatársainak három, egymást követő MTA-NSF, valamint egy Magyar Amerikai Kutatási Alap (MAKA) szerződést szerzett, amely számukra kutatási lehetőséget nyújtott a Kentucky Egyetemen.

A külföldön végzett munka eredményeit összegezte az 1991-ben megszületett Egy új mágikus atommag: a 96Zr című disszertációjában, amellyel elnyerte a fizikai tudomány doktora fokozatot.

A vizsgálatok középpontjában a Z = 40-es protonszám és az N = 56-os neutronszám okozta alhéjlezáródásoknak a 96Zr és néhány szomszédos atommag szerkezetére gyakorolt hatásának felderítése volt. A disszertáció megmutatta, hogy a magspektroszkópiának még ezen a letaroltnak gondolt területén is sikerült alapvető fontosságú, új eredményeket elérni annak köszönhetően, hogy a kísérleti kutatások során munkatársaival sokféle magspektroszkópiai módszert alkalmazott, és a vizsgálatoknál elsősorban az egyszerű szerkezetű állapotokra vonatkozó adatokat vetették alá sokoldalú elemzésnek.

A 90-es évek elején a hazai kísérleti magfizikai kutatások lehetőségeinek beszűkülése miatt Molnár Gábor a felújított KFKI Kutatóreaktornál kiépített, prompt-gamma aktivációs analitikai (PGAA) mérőállomás létrehozásában látta meg a kitörési lehetőséget.

1995-ben, két évvel a reaktor újraindítása után, OTKA- és MAKA-támogatások segítségével sikerült munkatársaival üzembe helyeznie egy világviszonylatban is korszerű mérőrendszert, prompt-gamma aktivációs analitikai vizsgálatok és egyéb neutronbefogási, gamma-spektroszkópiai kutatások céljára. A 2000-ben üzembe helyezett, cseppfolyóshidrogén-moderátoros hidegforrás, valamint a mérőrendszer modernizálása az analitikai érzékenységet csaknem két nagyságrenddel megjavította. Ma ez a PGAA-rendszer mind az analitikai érzékenység, mind szelektivitás terén a világon a legjobbak közé tartozik, Európában pedig egyedülálló. Ezirányú munkájáért 2000-ben MTA-díjban részesült.

Az elmúlt 2-3 évben a PGAA-módszert Molnár Gábor és kutatócsoportja számos területen alkalmazta mind főelemek, mind nyomelemek roncsolásmentes meghatározására, elsősorban szilárd halmazállapotú mintákon. Ennek köszönhetően a következő területek tudományos és műszaki problémáinak megoldásához tudtak a mérésekkel sikerrel hozzájárulni:

  • Környezetvédelem, ökológia (szennyezők, nyomelemek)
  • Kémia (katalízis)
  • Anyagtudomány (hidrogéntárolás)
  • Atomenergetika (urándúsítás, hasadási termékek)
  • Régészet (archeometria)
  • Geológia, geokémia (különleges kőzetek)
  • Ipari folyamatok irányítása (áramlás, keveredés)
  • Nukleáris méréstechnika (kalibrációs források)

A sikeres kutatómunka természetszerűleg számos fontos és megtisztelő megbízatással járt együtt. Molnár Gábor a Veszprémi Egyetem címzetes egyetemi tanára lett, és számos hazai szakmai bizottság mellett tagja volt az Európai Nukleáris Társaságnak, a magyar magfizikusokat képviselte a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) Atommagadat Bizottságában (International Nuclear Data Committee), társszerkesztője volt a Journal of Radioanalytical and Nuclear Chemistry folyóiratnak, valamint a Handbook of Nuclear Chemistry több kötetének szerzője és szerkesztője. Váratlan halála akadályozta meg abban, hogy az általa szerkesztett és részben írt PGAA Handbookot befejezze, amelynek kiadását a Kluwer Academic Publisher már elvállalta.

Molnár Gábort a rendkívüli munkabírás, kiváló szervezőkészség, határtalan lelkesedés, valamint a kitűzött feladatok maradéktalan végrehajtásának igénye jellemezte. Fiatal munkatársait mindig felkarolta, munkájukat folyamatosan segítette. Lankadatlanul figyelte az új neutronos kutatási lehetőségeket, amelyek közül számos hazai megvalósítása még jövő feladata. Ilyen terület a neutronbefogásos bórterápia (BNCT), a spallációs neutronforrások használata (AUSTRON), új típusú hordozható neutrongenerátorok alkalmazása a PGGA-ban, radioaktív hulladékok vizsgálata PGAA-val, PGAA-val keltett gamma-holográfia stb. E megvalósulatlan álmai mellett bábáskodott egy, már a megvalósulás küszöbén álló, új, a neutronbefogáson alapuló Mössbauer-mérőberendezés megvalósításánál.

Alkotóképessége teljében ragadta el őt a halál. Biztosak vagyunk abban, hogy eredményei nem vesznek el a fizika számára. Odaadó és sikeres munkáját kollégái és munkatársai folytatni fogják.



Belgya Tamás