history

Az intézet rövid története

A radioaktí­v izotópok alkalmazásának kezdetei Magyarországon (1954 - 1959)

A radioaktí­v izotópok békés célú alkalmazása az Amerikai Egyesült Államokban 1946-ban, a Szovjetunióban 1950-ben kezdődött. Magyarországon 1954-ben indult meg a radioaktív izotópok rendszeres felhasználása a Szovjetunióból importált izotópokkal. Az első szállí­tmány radioaktí­v izotóp 1954 szeptember 15-én érkezett a Ferihegyi repülőtérre (100 mCi 60Co és három 32P készí­tmény).
   Az izotópfelhasználás felügyeletével az MTA Izotópalkalmazási Bizottsága (IASZ) foglalkozott, bonyolítását a Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya titkárságának munkatársa (Veres Árpád) végezte. Rövidesen egy néhány főből álló csoport alakult (a bizottság Izotópelosztó Osztálya, amely az Onkológiai Intézet területén kapott néhány helyiséget). Gondoskodtak a radioaktiv anyagok beszállításáról,  a  felhasználók által igényelt  mennyiségekre  történő  osztásáról.  A  felhasználási engedélyeket az IASZ  adta ki. 
1956. január 1-ével egy kormányhatározat létrehozta az Országos Atomenergia Bizottságot (OAB), melynek Izotópalkalmazási Szakbizottsága vette át az MTA Izotópalkalmazási Bizottság feladatait. Az Izotóp Elosztó Csoport végezte a sugárzó anyagok nyilvántartását. A felhasználók száma rövidesen százas, a hozzájuk évente eljuttatott készítmények száma ezres nagyságrendűre nőtt. A felhasználás elsősorban orvosi diagnosztikai, kisebb mértékben terápiás célú,  valamint a tudományos kutatás, geofizika, agrár- és ipari alkalmazások terén segítette a különböző feladatok megoldását. Az izotópok alkalmazását igen korszerűnek tekintették, mivel a radioaktivitásra épülő méréstechnikákkal viszonylag egyszerűen olyan eredményeket lehetett elérni, melyek egyéb fizikai-kémiai módszerekkel az akkori  eszközökkel nem, vagy sokkal bonyolultabb módon voltak hozzáférhetőek.

Az Izotóp Intézet elődei - az izotóptermelés kezdeti időszaka (1959 - 1966)

Az OAB törekedett az izotópalkalmazás minél szélesebb körű elterjesztésére. Ennek érdekében  az országosan e téren  legtöbb  információval rendelkező  nyolctagú  Izotóp Elosztó Csoportból  1959. aug. 1-jével  Izotóp Elosztó Intézetet alapított, 15 fős kezdő létszámmal, az intézet igazgatója Tétényi Pál lett (az intézet neve 1961-ben lett Izotóp Intézet). Az intézet munkatársai a csillebérci Központi Fizikai Kutatóintézetnél (KFKI) ugyanebben az évben, márciusban üzembe helyezett 2 MW-os  kutatóreaktor érintett részlege (KFKI Magkémia Laboratórium)  munkatársaival közösen 18 féle izotóp-preparátum előállí­tásának módszerét dolgozták ki  (24Na, 42K, 51Cr, 64Cu, 75Se, 76As, 82Br, 85Sr, 86Rb, 90Y, 110Ag, 111Ag, 131I, 140Ba, 140La, 192Ir, 198Au és 203Hg). Az Izotóp Intézet 1961-től kezdve fokozatosan a csillebérci telephelyre költözött, az izotópelőállí­tási profil fokozatosan egyre inkább az Izotóp Intézethez került.
- Megkezdődött a rövid és közepes felezési idejű izotópokat tartalmazó szervetlen vegyületek előállítása. 135I tartalmú Na-jodid, Na, K és különböző ritkafémek voltak a leggyakoribb termékek, de egy-két kivétellel úgyszólván minden akkoriban használt rövid és közepes felezési idejű izotóp előállítását és az eljárások kidolgozásához szükséges kutatásokat végezték;
- Radioaktív szenet (14C) tartalmazó importált alapanyagból nagy számban állítottak elő különböző radioszénnel jelzett szerves vegyületeket nagyrészt kutatási célokra hazai felhasználók részére és exportra.
- Az izotóp készítmények termelése párosult az ipari izotópfelhasználás terén végzett munkával:
  = vegyipari folyamatok nyomjelzéses vizsgálatával,
  = izotóp forrással vezérelt elektronikus ipari berendezések (vastagság- és szintmérők) készítésével és felszerelésével, zárt sugárforrások készítésével,
 = acélöntvények sugárzásos defektoszkópiai vizsgálatával.  
 Az intézet feladatköre tovább bővült, amikor egy kormányhatározat (10/1964) az országos izotópnyilvántartás létrehozását és működtetését az intézetre bí­zta. Az egyes minisztériumok a radioaktí­v izotópok alkalmazásának előmozdítására különböző terveket dolgoztak ki. Az izotóptermelés és -feldolgozás tovább bővülhetett, amikor kifejezetten ezekre a célokra új épület készült 1966-ban (a nagyaktivitású munkához 22 ú.n. forró fülkével, 1130 m2 teljes alapterülettel).  1968-ban újabb nagyberuházással bővült az intézet, elkészült a nagy intenzitású 60Co sugárforrásokkal működő Gamma Besugárzó Labor (GBL). A laboratóriumban gyakorlati célú módszereket dolgoztak ki polimerek sugárzásos kezezelésére, csíramentesítésre, stb. A gyakorlati alkalmazás háttereként megindították a sugárhatáskémiai kutatásokat, eleinte főleg szénhidrogén kémiai folyamatok sugárzásos iniciálásával foglalkoztak. Az intézeti katalizátor kutatások is itt kezdődtek: először katalizátorok besugárzásának hatásait vizsgálták, majd ezt kiegészítették a katalitikus folyamatok mechanizmusának izotóp nyomjelzéses (14C, 2H(D),  3H(T)) tanulmányozásával. Az izotóptechnika alkalmazása jelentős fizikai és nukleáris-kémiai kutatási hátteret igényelt. Dozimetria, gamma-spektroszkópia, gamma-sugárzással iniciált nukleáris folyamatok vizsgálata volt e kutatások központjában.

Az Izotóp Intézet az MTA felügyelete alatt - az első időszak (1967-től a '80-as évek közepéig)

  1967. január 1-jével az intézet az MTA felügyelete alá került, szakmai felügyeletét a Kémiai Tudományok Osztálya látta el. Az intézet hatósági tevékenységét (izotóp-nyilvántartás) továbbra is az OAB felügyelte.  Ezzel összhangban a tudományos kutatási tevékenység nagyobb hangsúlyt kapott, de egyúttal az izotóptermelési, -feldolgozási, -alkalmazási tevékenység is tovább bővült. Sajátos megosztás alakult ki az osztályok között a tevékenység jellegét illetően. A tudományos osztályok egyik része túlnyomórészt gyakorlati tevékenységet végzett (pl. a Technológiai, vagy Nukleáris Elektronikai Osztályok), míg másik részük párhuzamosan - szinte azonos arányban - végezte a kutatást és a gyakorlati célú tevékenységet (Szervetlen kémiai, ill Magfizikai Osztály). Ugyanakkor egyes osztályok kizárólag alap- és alkalmazott kutatást végeztek (pl. Katalízis Osztály).  Az eléggé heterogén profilú tevékenységet eleinte négy (Izotópkémiai, Fizikai-kémiai, Fizikai, és Izotópalkalmazási) majd később öt főosztály szervezeti kereteiben végezték.
1. Szervetlen Kémiai Főosztály Elsősorban ennek a főosztálynak volt a feladata az izotóptermelés. Eljárásokat dolgoztak ki a legfontosabb izotópok előállí­tására, pl. a 131I és 125I készí­tésére. Ez utóbbi izotóp nagy jelentőségre tett szert, amikor a radio-immunassay (RIA) módszert bevezették. A nukleáris medicinában a 99mTc izotóp jutott kiemelkedő szerephez. Ennek előállí­tására eljárást dolgoztak ki, és kb. 2 Ci / nap aktivitást szállí­tottak ki a kórházakba, ami évi ötvenezer vizsgálat elvégzését tette lehetővé. A forgalmazott nyí­lt izotópok összaktivitása 6400 Ci volt 1971 - 75-ben. A zárt sugárforrások előállí­tása is jelentős mértékű volt (pl. 1 megaCi 60Co és 17 kCi 192Ir készült 1978-ban).
2. Szerves Kémiai Főosztály
A Főosztályon számos szintézist dolgoztak ki, melyekben 14C és 3H nyomjelzőt használtak biokémiai és gyógyszerészeti alkalmazásokra. Igen jó eredményeket értek el pl. prosztaglandinok vizsgálatában. Különböző, 32P ill. 35S izotópot tartalmazó nukleotidok szintézisét is kidolgozták. Később eljárásokat dolgoztak ki növényvédőszerek előállí­tására (több, mint 100 vegyület).
3. Fizikai-kémiai Főosztály
A Katalí­zis Osztályon különböző katalitikus folyamatok mechanizmusát és kinetikáját tanulmányozták 14C és 35S nyomjelzőket használva. Stabilis izotópok izotópcseréjét is vizsgálták tömegspektrométerrel (1H - 2H). Az infravörös spektroszkópia módszerét a Spektroszkópia Osztály alkalmazta széleskörűen. Osztály alakult szénhidrogének radiolí­zisének vizsgálatára is, amit a 60Co besugárzó alkalmazásával végeztek.
4. Izotópalkalmazási Főosztály
Az Elektronikai Osztály számos nukleáris mérőműszert fejlesztett ki és készí­tett az izotópos vizsgálatok céljaira. A Technológiai Osztályon izotópok ipari folyamatokban történő alkalmazásait valósí­tották meg. A Besugárzási Osztályon egy fél-ipari méretű izotópbesugárzót készí­tettek és használtak (80 kCi aktivitású 60Co forrás).
5. Fizikai Főosztály
Magfizikai kutatásokat folytattak, mag fotoeffektust vizsgáltak (gamma,gamma') átmenetekben, a folyamatok hatáskeresztmetszeteit, energiaszintjeit és ezek élettartamát határozták meg többszáz magizomer esetén. A Dozimetriai Osztály számos kémiai dozimétert fejlesztett ki, melyek széles dózistartomány mérésére voltak alkalmasak. A doziméterek másik csoportjával, a félvezető alapú termolumineszcens doziméterekkel szintén sikerrel foglalkoztak. Ezeknél vizsgálták a gerjesztett állapot stabilizálódásának alapfolyamatait. A nukleáris biztonsággal összefüggő feladatokkal kapcsolatban a nukleáris anyagok detektálására és mennyiségének meghatározására alkalmas módszereket dolgoztak ki, ill. fejlesztettek tovább. Ehhez kapcsolódva eljárást dolgoztak ki, mellyel meghatározható az atomerőművi nukleáris fűtőanyag elhasználódásának ("kiégettségének") mértéke. Az országos izotópnyilvántartást is ugyancsak ez a Főosztály vezette tovább.

Az intézet létszáma a nyolcvanas évek közepén érte el a csúcsot, mintegy 430 munkatárssal.

A kereskedelmi tevékenység elkülöní­tésére 1984-ben egy leányvállalat (IZINTA) vált ki az intézetből, kb. 50 fővel. (A leányvállalat Kft formában napjainkban is működik.) A '80-as években néhány nagyobb műszer, egyedi berendezés beszerzésére is nyí­lt lehetőség, ekkor került az intézetbe egy 4 MeV-os 80 - 2600 ns impulzusokkal működő elektrongyorsí­tó (LINAC), egy Kratos röntgen fotoelektronspektroszkóp, in-situ Mössbauer spektrométer, nagyteljesí­tményű lézer, fotoakusztikus vizsgálatokhoz, stb.

Az első magyar nyelvű izotóplaboratóriumi kézikönyvet is az intézet munkatársai állí­tották össze (Lengyel T., Jász Á: Izotóplaboratóriumi zsebkönyv). Az kutatási tapasztalatokat összegezte az intézet alapí­tásának 10. évfordulóján mejelenő kiadvány (Izotópkémiai kutatások - 360 oldal, 1969). A kötetet rövidesen újabb intézeti kiadvány követte: Izotóptechnikai kutatások, 328 oldal, 1972). A sorozat harmadik kötete 1980-ban jelent meg, Izotópalkalmazási kutatások cí­mmel. Nemzetközileg elismert szakkönyvek is készültek az intézetben, pl. Radiolysis of Hydrocarbons (szerk. Földiák G., Akadémiai Kiadó és Elsevier, 1981), Radioaktí­v izotópok ipari alkalmazása, (szerk. Földiák G.) és Rózsa S.: Nukleáris mérések az iparban. Az intézet jegyzett tudományos folyóiratot is kiadott, amely az izotópok alkalmazását volt hivatva elősegí­teni (Izotóptechnika, később Izotóptechnika és -diagnosztika).

Az intézet igazgatói ebben az időszakban Tétényi Pál (1967-70), Földiák Gábor (1970-75), Tétényi Pál (1975-77), és Veres Árpád (1977-89) voltak.

A '80-as évek második felétől 1992-ig

Ez az időszak az izotóptermelés szempontjából nem volt kedvező, u.i. a KFKI kutatóreaktora hosszú ideig nem működött - a felújí­tás elhúzódott. Végül a rekonstrukció jelentős teljesí­tménynöveléssel is járt (10 MW-ra). Az intézet egyéb tevékenységeit eközben sikerrel folytatta, amit az is mutat, hogy számos nemzetközi konferencia szervezési jogát kapták az intézet munkatársai (pl. a 10. Nemzetközi Katalízis Konferencia, 1992-ben, több, mint 1000 részt vevővel, elnök: Tétényi Pál, szervező biz. elnök: Guczi L.). A sugárhatás-kémia területén új, négyévenként azóta is megrendezett szimpoziumsorozatot indí­tott az intézet (Tihany szimpoziumsorozat, elnökök: Földiák G., Wojnárovits L., Takács E.) Részben intézeti szervezésű nemzetközi konferenciákra is sor került, pl. Nemzetközi Sugárvédelmi és Dozimetriai Konferencia, vagy Nemzetközi Konferencia a Mössbauer-effektus alkalmazásairól (mindkettő 1989-ben).

Az intézetet eközben érintették a nemzetgazdasági környezet változásai. A szigorodó gazdasági feltételek és egy, ebben az időben zajló akadémia reví­zió következményeként az intézet kettévált. A szétválást egy kormányrendelet előírása okozta, amely szerint felül kellett vizsgálni a finanszírozás módját azoknál a költségvetési intézményeknél, amelyeknél a vállalkozói tevékenységből származó bevétel két egymást követő évben meghaladta a nekik juttatott költségvetési támogatás 1/3-át. Az intézet is ebbe a körbe tartozott. Az eredeti intézet két, akkor Laboratóriumnak nevezett szervezeti egységéből (a Diagnosztikai, valamint Sugár- és Izotóptechnikai Laboratóriumaiból) Kft alakult (Izotópintézet Kft) 180 munkatárssal, 1993. január 1-ével. A nem, vagy alig "profit-orientált" másik rész, mintegy 150 fővel, kutatóintézetként továbbra is az MTA kötelékében maradt.

Az intézet vezetői ebben az időszakban (1987-91) Földiák Gábor (főigazgató) és Veres Árpád (igazgató), 1992-ben: Zsinka László (igazgató).

Az intézet a megváltozott körülmények között (1993 - 1998)

Az intézet kutatóintézetként fennmaradt része az új igazgató (Paál Zoltán) vezetésével szerveződött újjá. Hét tudományos osztály alakult (1. Felületkémiai és Katalizátorkutató, 2. Katalí­zis és Nyomjelzéstechnikai, 3. Magfizikai, 4. Spektroszkópiai, 5. Fotofizikai - ez később a Kémiai-Fizikai elnevezést kapta, 6. Sugárhatáskémiai és 7. Sugárbiztonsági). A kutatómunka két diszciplinában csoportosult, egyrészt a mag- és sugárhatáskémia, nukleáris biztonság, másrészt a felületkémia és katalí­zis területein. A centrális irányokhoz kapcsolódó egyéb kutatások is folytak, pl. molekulamodellezés a sűrüségfunkcionál-elmélet alkalmazásával, vagy tanuló algoritmusok vizsgálata kidolgozása és alkalmazása. Ebben az időszakban újjászerveződött az intézeti Tudományos Tanács is. A szétválás után az intézetnél maradt az országos izotópnyilvántartás vezetésének és frissí­tésének feladatköre is (az OAH felügyelete mellett). Ebben az időszakban hozták létre az intézet munkatársai a KFKI kutatóreaktorához kapcsolódva az unikális prompt-gamma aktivációs analí­zis mérőberendezést.

A Kémiai Kutatóközpont kötelékében (1998 - 2005)

Az MTA intézeteinek ebben az időben zajló konszolidációs folyamatában az intézetet elsősorban kémiai profilú intézetnek minősí­tették, és a két budapesti székhelyű MTA intézet (KKKI, 430 fő, Izotópkutató, 120 fő) és az egy önálló Laboratórium (Szervetlen Kémiai, 40 fő) összevonásával létrehozták a 420 fős Kémiai Kutatóközpontot (KK). Az adminisztrációs egységeket összevonták, mí­g a tudományos tevékenység önállósága megmaradt az egyes tagintézményeknél. Az átszervezés során a Kémiai-Fizikai Osztály felszámolódott. Közvetlenül az átszervezés után a Kémiai  Kutatóközpont első főigazgatója Márta Ferenc volt, őt Pálinkás Gábor követte ezen a poszton. Az intézeti igazgató Wojnárovits László volt.  2003-ban a KK-ban újabb átszervezés történt: az eddigi három tagintézményből öt alakult. Az intézet számára ez a Spektroszkópiai Osztály kiválását és a KK egy másik intézetéhez történő csatlakozását jelentette, az intézet létszáma ekkor 87 főre csökkent.

Ismét önálló intézetként (2006 -)

Az MTA 2005-ös közgyűlése visszaállí­totta az intézet független státuszát 2006. január 1-jével kezdődő hatállyal. A KK-ból való kiválással együtt új gazdasági-pénzügyi részleg alakult és az intézet ismét önálló jogi személyiséggel rendelkező önállóan gazdálkodó köztestületi költségvetési szerv lett. Az új Alapító Okirat szerint az intézeti tevékenység hangsúlya a nukleáris és magkémiai és izotópalkalmazási módszerek, sugárbiztonsági tevékenység vonatkozásaiban erősödik, a heterogén katalí­zis terén végzett kutatómunka fenntartása mellett. Az intézet az egyik Technikai Támogató Intézménye az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH), mellyel hosszútávú Együttműködési Megállapodást is kötött. Az együttműködés egyik fő célja a hazai nukleáris biztosítéki tevékenység műszaki és tudományos hátterének az intézet által történő biztosítása. Ennek keretében az intézet ma is szerepet játszik mind az országos izotóp-, mind a nukleárisanyag nyilvántartás fenntartásában és működtetésében, amit egy nemrégi belügyminiszteri rendelet (33/2004 (VI.28)) is megerősí­tett. 
Az intézet igazgatója 1999 óta Wojnárovits László.

Az utóbbi években a kutatási tevékenység szintjét évi 60 - 70, nemzetközi (ISI) folyóiratokban megjelenő publikáció jellemzi. (Az intézet alapí­tása óta megjelentetett összes közlemények száma a 3600-at is meghaladja. Az 1994 óta megjelent publikációk listája külön oldalonis megtalálható).  Az eszközállomány is bővül az utóbbi időben, 1/10000-es tömegegység feloldású ICP-MS berendezés ultratiszta labor körülmények közötti felállí­tására került sor nemrég, és egy neutronsugár-nyalábban működő in-beam Mössbauer spektrométer kialakí­tása van folyamatban. Intézeti fejlesztésként új  vizsgálati módszereket és eszközöket hoztak létre (pl. neutronokkal indukált prompt-gamma spektroszkópia (NIPS), neutron-radiográfiával kombinált prompt-gamma aktivációs  analizis). Ezzel elérkeztünk az intézet mai állapotához, melynek leírása a honlap kezdő oldaláról indulva  részleteiben  megtalálhatók.

Az intézet történetéről részletesebb ismertetések található még:

  1. Veres Á., Az izotóptermelés és -alkalmazás 25 éve Magyarországon, Izotóptechnika, 22 (1979) 223 - 234,
  2. Wojnárovits L., 40 éves az Izotóp és Felületkémiai Intézet, Kémiai Közlemények, 1999, pp. 409 - 418,
  3. Zsinka L., Az izotópelőállí­tás és -alkalmazás 40 éves múltja és jelene, Kémiai Közlemények, 1999, pp. 419 - 428,
  4. Tétényi P., Izotóp és Felületkémiai Intézet, A Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézetei sorozatban, 2000, 51 - 68.

Archí­v anyagok